Gregorius de Sancto Apostolo (Gregorius de Sancto Apostolo, Gergely, Gregory)
Jegyzetek
Bíboros-diakónus (1188–1201. december 23/1202, S. Maria in Porticu), pápai legátus (Magyarország, 1189, 1192; Ancona, 1194, Ancona, Rimini, Assisi, Gubbio, Spoleto, 1197, Lombardia, 1198, Szicília, 1199), a Spoletói Hercegség rectora (1198). Ciaconius szerint Gergely a római Sancto Apostolo családból származott. Ettől eltérő életrajzot hoz Chardavoine: Grégoire Galgano de Sancto Apostolo néven azonosítja, 1188-tól a St. Maria in Porticu diakónus-bíborosa, részt vett III. Celesztin (1191) és III. Ince (1198) megválasztásában. III. Kelemen legátusaként Észak-Itáliában, III. Celesztin követeként Magyar- és Németországban működött, ill. III. Ince megbízásából felügyelte II. Frigyes nevelését, 1202-ben halt meg. Winkelmann értelmezése szerint azonos Gregor von S. Galganóval, a S. Anastasia presbiter-bíborosával, II. Frigyes nevelőjével. Nem tévesztendő össze Gregorius de Crescentioval (†1226?), bíborossal (tit. S. Theodori diaconus cardinalis), pápai legátussal, aki a hasonló nevű Gregorius de Crescentio Caballi Marmorei unokaöccse volt.
Feldolgozások
Aubert, Roger: 18. Grégoire. In: Dictionnaire d’histoire et de géographie ecclésiastique. Szerk.: Baudrillart, Alfred - et alii. 21 (1986) 1458-1459.
Chardavoine, Eutrope: Essais de liste générale des Cardinaux. Les cardinaux du XIIe siècle. Annuaire pontifical catholique 31 (1928), 111–159. itt: 155: nr. 8.
Ciaconius, Alphonsus: Vitae et res gestae S Pontificum et S.R.E. cardinalium. Rev. Oldoino, Augustinus.I–II. Roma, 1677. I. 1139.
Cristofori, Francesco: Cronotassi dei cardinali di santa romana Chiusa nelle loro sedi suburbicarie titoli presbiteriali e diaconie dal secolo V all’ anno del Signore MDCCCLXXXVIII. compilata sui manoscritti originali et avtentici essistenti nellea biblioteca e negli archivi vaticani e su molteplici altre fonti storiche edite et inedite antiche e moderne. Roma, De propaganda fide, 1888. 217.
Eubel, Conrad: Hierarchia catholica medii aevii sive summorum pontificum, S.R.E. cardinalium, ecclesiarium antistitum series. I. Ab anno 1198 usque ad annum 1431 perducta. Münster, 1923. I. 3: note 1 (nr. 25), 52.
Kartusch, Elfriede: Das Kardinalskollegium in der Zeit von 1181–1227. Ein Beitrag zur Geschichte des Kardinalates im Mittelalter. Wien, 1948. 159–163.
Kiss, Gergely: Pápai legátusok, nuntiusok és adószedők Magyarországon (1000 – 1199). Prozopográfiai adattár. Pécs, 2016. 84-89.
Maleczek, Werner: Papst und Kardinalkolleg von 1191 bis 1216. Wien, 1984. 93-94.
Maleczek, Werner: Papst und Kardinalkolleg von 1191 bis 1216. Wien, 1984. 183.
Paravicini Bagliani, Agostino: Cardinali di Curia e „familiae” cardinilazie dal 1227 al 1254. I-II. Padova, 1972. II. 529.
Tillmann, Helene: Ricerche sull’origine dei membri del Collegio cardinalizio nel XII secolo. II/2. Rivista di storia della Chiesa in Italia 29 (1975), 363–402. itt: 383–384.
Winkelmann, Eduard: Philip von Schwaben und Otto von Braunschweig I. Leipzig, 1873. I. 342.
Winkelmann, Eduard: Philip von Schwaben und Otto von Braunschweig II. Leipzig, 1878. II. 17, 475.
Zimmermann, Heinrich: Die päpstliche Legation in der erste Hälfte des 13. Jahrhunderts. Vom Regierungsanstritt Innizenz' III. bis zum Tode Gregors IX. (1198-1941). Padernborn, 1913. (Görres-Gesellschaft zur Pflege der Wissenschaft im katolischen Deustchland. Sektion für Rechts- und Sozialwissenschaft 17. Heft.) 22–23, 27: nr. 2, p. 49, 145, 177, 184, 275: nr. 3, 276: nr. 1.
Zimmermann, Heinrich: Die päpstliche Legation in der erste Hälfte des 13. Jahrhunderts. Vom Regierungsanstritt Innizenz' III. bis zum Tode Gregors IX. (1198-1941). Padernborn, 1913. (Görres-Gesellschaft zur Pflege der Wissenschaft im katolischen Deustchland. Sektion für Rechts- und Sozialwissenschaft 17. Heft.) 297:6.
