Teuzo II (Teuzo II, Teodoricus Teutonis, Teuto, Teucer, Heuzo)
Jegyzetek
Bencés szerzetes, pápai apocrisiarius (Split, /1060/) legátus (Anglia /1077–1079/, Magyarország /Somogyvár, 1091. 09. 01./), szerpap-bíboros (Szt. János és Pál, 1088?–1100. 11. 15.). Nem tévesztendő össze azzal a Teuzóval (Teuzo I a jelen adatbázisban), aki Ravennai Wibert (III. Kelemen ellenpápa) híve volt. A Teuzo név elsőként 1074. április 28-án jelent meg. VII. Gergely uralkodás első évében több érseket és püspököt is felszentelt, akik között ott szerepel egy Teuzo nevű személy. Az itt felbukkanó Teuzo Teatinus nem más mint Chieti püspöke, nem azonos Teuzo bíborossal. Cristofori szerint 1088-ban Teodoricus Teutonis, 1099-ben Teobaldus nevű személy bírta a SS Iohannis et Pauli titulust. Valószínűleg egy személyről (Teuzo) van szó, rontott névalakkal.
Források
Das Register Gregors VII. Szerk.: Erich, Caspar. Berlin-Dublin-Zürich, 1967. (I-II.) Online olvasás I. 322 nr. 85a. Online olvasás
Feldolgozások
Becker, Alphons: Papst Urban II. (1088–1099) I. Herkunft und kirchliche Laufbahn. Der Papst und die lateinische Christenheit. Stuttgart, 1964. (Schriften der Monumenta Germaniae historica 19/1.) 167.
Cristofori, Francesco: Cronotassi dei cardinali di santa romana Chiusa nelle loro sedi suburbicarie titoli presbiteriali e diaconie dal secolo V all’ anno del Signore MDCCCLXXXVIII. compilata sui manoscritti originali et avtentici essistenti nellea biblioteca e negli archivi vaticani e su molteplici altre fonti storiche edite et inedite antiche e moderne. Roma, De propaganda fide, 1888. 110.
Hüls, Rudolf: Kardinäle, Klerus und Kirchen Roms 1049–1130. Tübingen, 1977. (Bibliothek des Deutschen Historischen Institut in Rom 48.) 166-167.
Jordan, Karl: Die Stellung Wiberts von Ravenna in der Publizistik des Investiturstreits. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 62 (1954), 155-164. itt: 156.
Kiss, Gergely: „Teuzo sancte Romane Ecclesie legatus … Teuzo cardinalis”. Adalékok az I. László-kori pápai-magyar kapcsolatok történetéhez. In: „Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk.: Piti, Ferenc - Szabados, György. Szeged, 2000. 265-276.
Kiss, Gergely: « Teuzo sancte Romane Ecclesie legatus … Teuzo cardinalis ». Contribution aux relations de la Papauté et du roi hongrois Ladislas Ier à la fin du XIe siècle. In: Specimina Nova Pars Prima Sectio Mediaevalis. Dissertationes historicae collectae per Cathedram Historiae Medii Aevi Modernorumque Temporum Universitatis Quinqueecclesiensis - A Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének Közleményei.V. Szerk.: Font, Márta - Kiss, Gergely. Pécs, 2009. 29-39. Online olvasás
Klewitz, Hans Walter: Die Entstehung des Kardinalkollegiums. Zeitschrift der Savigny–Stiftung für Rechtsgeschichte Kanonistische Abteilung 25 (1936), 115-221. itt: 167:3., 172.
Makk, Ferenc: Magyar külpolitika 896–1196. I-II. Szeged, 1990. I. 207, II. 94:137.
Waldmüller, Lothar: Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn. Von der Völkerwanderung bis zum Ende der Arpaden (1311). Paderborn – München – Wien – Zürich, 1987. (Konziliengeschichte Reihe A: Darstellungen.) 58.
Weiß, Stefan: Die Urkunden der päpstlichen Legaten von Leo IX. bis Coelestin III. 1049-1198. Köln - Wien, 1995. (Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters 13.) 22.
